Rinyablog. De csak picit.

2007. dec. 3. 2007. dec. 3. 16:54

2007. nov. 23. 2007. nov. 23. 20:22

Zs: képzeld, a szaracén két hete töretlenül írogat nekem!

Ádám: a mi?

Zs: hát a szaracén!

Ádám: az szarmata te hülye.

Zs: jóbazmeg, nemmindegy? csak a szart jegyeztem meg.

Bea: jellemző... 

2007. nov. 23. 2007. nov. 23. 19:48

kurva fáradt vagyok. de ahhoz azért nem eléggé, hogy ne verjek gyökeret megint a gép elé. asszem kocka vagyok, de hát kit érdekel.

anyukám köszöni, jól van, tiszta vicces volt kómásan, hiába, ebben a családban tradíció, hogy kiröhögjük egymást. aznap délután már rohangált is. csak a kórházban tök bunkó a büfés néni.

Ádám gólyabálja még jó is lett volna, ha nem lennék akkora antiszoc, hogy a retródiszkónál sokkal jobban élvezem az alagsorban kommandózást és az ingyen autóversenyzést. ráadásul a retródiszkóban, amikor végre rászántam magam, hogy bemegyek táncolni, két balfasz pont akkor verekedett össze, pont mellettem, az egyik letaposta a lábamat (ami amúgy is fenemód fájt a cipő miatt) a másik meg szépen meglocsolt sörrel, úgyhogy elment a kedvem az egésztől. csak Ádámot sajnáltam, pedig ő szeret táncolni. és a kávé is hideg volt. a hazaút szintén igen mókásra sikerült, betértünk egy nonstopba hajnali egykor, és kértünk két sört meg egy doboz vaníliás szivart. a csaj ránk nézett, és visszakérdezett, hogy "mivan", nagyon ott vol a topon szegény, nem irigyeltem. na mindegy, kimentünk, és szegény Ádám remegó kézzel elégítené ki nikotinéhségét, de sajnos csalódnia kellett, mert a boltoscsaj vaníliás szivar helyett egy doboz vaníliás kotont adott. én nem értem, hogy lehet összekeverni a kettőt, de hát vannak fura emberek. és még akkor haza iskellett gyalogolni abban a cipőben, amit a nagynéném esküvőjén megfogadtam, hogy többet nem veszek fel. még másnap is sántítottam.

jaés, elmentem megint gitártanárhoz, ha már ez a kurva "banda" annyira szánalmas, hogy egy kibaszott próbát nem hoz össze hónapok óta, de nem is ez a lényeg, ezért már döhöngtem eleget. hanem, hogy kurvára berágtam a régi gitártanáromra, Józsira, akit mellesleg imádtam, de most rá kellett jönnöm, hogy egy csomó pénzt leakasztott rólam, miközben jóformán alig tanított valamit. pölö zeneelmélet nulla, és nem a pickupon kéne támaszkodnom, és ráhúzott pengetés, és a nyakat is rosszul fogom. és BASSZAMEG. olyan idegesen mentem haza, hogy letöltöttem egy rakás modot a dungeon siege-hez, és azzal játszottam éjfélig. és reggel is kihagytam a filozófia előkészítőt, mert DSezni szottyant kedvem, mondom, hogy kocka vagyok. aztán kihagytuk az ÓGN-t, mi, színjátszósok, és három órán át próbáltunk, nem volt semmi értelme. persze, mert a pénteki próbákon mindenkinek tele van a töke, és egy cél lebeg a szeme előtt, mégpedig: MENNYÜNKMÁHAZA. viszont találtam egy mikulásjelmezt a klubszobában, és abban rohangáltam, amíg a tanárnő nem szólt rám, hogy vegyemmále, pedig tök vicces volt.

szerdán pedig előadás, basszmeg. vörös hajú Emberfi jól fog kinézni?

2007. nov. 11. 2007. nov. 11. 10:06

tegnap este unalmamban megint letévedtem a dörtibe, Pécel kultúrkocsmájába, csak szokás szerint nem csináltam semmit, mert nem ismerek senkit és ismerkedni meg nem szoktam, hát az egyetlen társaságom egy korsó borsodi és egy szál sárga pall mall volt, aztán meg egy óra múlva jöttem is haza (többek kozt azért, mert zártkörű parti volt, amiről nekem senki sem szólt, és azt se tudtam kit köszöntenek.)

úgyhogy visszamásztam a gép elé, és tévéztem. ÉS hosszas mérlegelés után arra jutottam, hogy a hotdog egy kurvaszar oldal, mert szép és okosnak álcázott baltás vadállatok találnak meg, akik tuti, hogy csak átbasznak. komolyan, a tegnapi srác annyira olyan volt, hogy már azt vártam, mikor nyögi be, hogy "én vagyok Kira, kinyírok mindenkit, de a saját életem féltem, szóval szerezz be shinigami-szemeket miszamisza". manipulatív, egós bájgúnárok, akik a tiszta érzésekről beszélnek, akik nem azt mondják, hogy szép vagy, hogy okos vagy, hogy jóaseggedkőkóla, hanem azt, hogy "olyan érdekes lány vagy". anyukádat aztat basszad át. és ha érdekes vagyok, akkor mi van. kielemez, és mingyár nem is leszek érdekes, talál egy érdekesebbet, és belegondolva, a sok naiv lányka be is dől ennek, hogy deromantikus! érdekesnek talál! akkor biztos szeret! JÁJ! Yagami Raito meg röhög a markába. szánalmas ez a világ, komolyan.

mellesleg ki vagyok akadva azért is, mert anyukámat jövő héten műtik, persze csak valami rutinműtét, de nagyon fél, és egy napot mulasztok is a suliból, hogy mellette legyek. és persze, hadszójjon, öklömnyi miómát találtak a méhe fölött, abból is biopsziát kell venni, és ha rosszindulatú, akkor vágnak és tépnek...és remélem, hogy minden rendben lesz...

ja, a következő színjátszós szövegem. GasztroZoli szerint az év szövege.

http://www.irodalmiakademia.hu/dia/diat/muvek/html/PARTI/parti00466/parti00466.html 

(remélem tudok linkelni.) 

2007. nov. 9. 2007. nov. 9. 21:47

2007. okt. 23. 2007. okt. 23. 11:29

a tököm tele van már azzal, hogy akármit csinálok, az nem jó senkinek. de mivel a színezetem ötösre, és nem hármasra sikerült, ezért csak puffogok magamban ahelyett, hogy megpróbálnék megfelelni, és tulajdonképpen nem érdekelnek annyira a rossz kritikák, hogy változtassak. ezt most azért mondom, mert apám bejött, és éppen a japán tankönyvet bújtam. erre megszólal ilyen világfájdalmas hangon, hogy "jaj, ez még mindig az?" mondom mi? a japán? erre elkezdett sopánkodni, hogy inkább miért nem inkább németül tanulok, ezzel nem megyek semmire, senki nem fogja értékelni satöbbi satöbb, és inkább a gimnáziummal foglalkozzak, mint ilyen hülyeségekkel. hát bazmeg. egyébként sem csinálok semmi értelmeset, egyébként is egész nap a gép előtt ülök, regényt írok, rajzolok, játszom, mittudomén, most legalább ez szerintem értelmes. és érdekes! és én szeretném! lehet, hogy nincs tanárom, csak egy könyvem, de bakker, amikor a gitározáshoz is csak volt egy eszem, egy könyvem meg egy akusztikusom, akkor azt bezzeg nem szólta le, és néhány hónap alatt igenis tudtam játszani! mert akartam! igen, ez szíven ütött, mert az apám az egyetlen ember, akiben megbízom (úgyahogy), és erre ő is kezdi? neki sem vagyok jó? francba...

2007. okt. 22. 2007. okt. 22. 9:59

asszem minél több pasival találkozom, annál jobban szeretem a barátaimat. de most komolyan.

aztán meg az is lett, hogy anyukámnak megint baja van, és eltiltott mindenkitől, és nem is netezhetek. marhajó, hogy együtt élek vele, amikor egy kis familiáris hangulatra vágyom, akkor meg annyi az egész, hogy nézhetem velük a barátok köztöt vagy a szeress mostot, és ki vagyok nézve a szobából, ha le merem szólni a gagyi történetet, szereplőket vagy ilyesmi. vele élek bazmeg 10 éve, és ennyi idő alatt már nem is tudom, mennyit foglalkozott velem. nem jutott el a tudatáig, hogy egyedül vagyok. nem értette, hogy miért lógok át iskola után a barátaimhoz, nem érti most sem, hogy miért akarok minden hétvégén menni valahova, még talán hétköznap délután is. nem érti, miért msnezek át délutánokat. nem érti, nem érti... MERT EGYEDÜL VAGYOK BAZDMEG. el nem tudom mondani, mennyire szeretem az anyámat, de könyörgöm, hogy legyen nekem társaság, amikor ha odamegyek hozzá, megölelem, beszélgetni próbálok vele, mindig az a vége, hogy biztos csak jövök nyalizni, mert el akarok kéredzkedni valahová. hát bakkerkösszépen.

de persze ez is az én hibám, mert amikor elkezdtem kamaszodni, becsuktam a szobám ajtaját, és "nem voltam kíváncsi rá". lófaszt nem, csak egyedül akartam lenni egy kicsit. de persze ő sem nagyon tiltakozott. nincs már közös témánk, és jóformán semmit nem tud rólam. ezért ott vannak a barátaim, akiket szeretek, és akik talán szeretnek és megértenek engem, erre eltilt tőlük, mert nem raktam rendet. mi van itt, könyörgöm? neveljünk aszkétát gyermekünkből, nem játhat el még sportolni sem, mert hoppá, azt szereti. nem mehet el a barátaival, mert hoppá, szereti a barátait. inkább üljön itthjon a seggén, és kuksoljon a szobájában, mert azt egy nap után megunja, de hát kit érdekel, én úgyse vagyok itthon. és a gyerek unalmában eszik, a barantahiány miatt még hízik is rá 5 kilót, és kirohad a szeme a sok dungeon siege-től. és még új animét sem tudok letölteni, mert a net is meg lett vonva. én nem tudom, mit akar ezzel elérni. lassan két hete nem mehetek sehová, mert én rendet raktam ugyan, de erre kitalálta, hogy neki most éppen valami fontos keresnivalója volt az ágyam alatt, és talált ott egy pár ezer éve odarúgdosott szennyest, amire a rák nem emlékezetett, meg a régi naplóimat, amiket ott tartok, meg a félkész rajzaimat, amiket szintén ott tartok a gyakran forgatott könyvekkel együtt. és ezért kaptam szobafogságot, addig, amig "nem lesz rá igényed, hogy rendben élj." hát baszki, akkor asszem az elkövetkezendő 2-300 évet így töltöm. igényem? igényem sose lesz, nem érti? belőlem akkor sem tud pedáns nőt faragni, amilyen ő, ha megtiltja hogy levegőt vegyek. mert én nem olyan vagyok. én teljesen jól megtalálok mindent, és SZERINTEM nem az a rend lényege, hogy minden katonás sorokba legyen állítva, hanem hogy megtaláljam a cuccaimat. és ÉN megtalálom őket, sőt, tudom, hol vannak. de nem, az nem jó. semmi sem jó neki, amit csinálok. de tényleg semmi. nem tetszik, ahogy öltözöm, nem tetszik, hogy szeretek enni és ezért nem vagyok olyan nádszálkarcsú mint ő, nem tetszik neki, hogy szeretek barantázni, nem tetszik a hajszínem, a beszédstílusom, a humorom, a jegyeim, hogy néha költeni kell rám, semmi. és akkor mindenki csodálkozik, hogy nulla önbizalommal rendelkezem. pedig én annyira szeretem az anyukám, ő miért nem tud engem elfogadni olyannak, amilyen vagyok? az apám miért tud, és ő miért nem? az apám miért ért meg félszavakból, és ő miért nem? az apámnak miért merek elmondani mindent, az apám miért tud rólam (majdnem) mindent, és ő miért nem...

nagyon tudom utálni magam, amikor egy napra elérzékenyülök, feltör minden magányom meg kínom és egésznap pityorgok, aztán alszom rá egyet és másnap már hülyének nézem magam, hogy már megint gyenge voltam. nem szeretem ezt a csapongó lelkiállapotot. na mindegy, éldegélem az iskolámat, rontom a levegőt meg az átlagot, és mellesleg SEGG vagyok minden tantárgyból.

tegnap meg röhögtem, mert vannak olyan emberek, akik felháborítónak tartják, hogy iwiwen férfit állítok be nemnek, amikor szerintem ránézésre azért egyértelmű a dolog. (már. mert még 12-13 éves koromban is megesett, hogy fiúnak néztek.) az más kérdés, hogy apám is megmontda, hogy fiúnak kellett volna születnem. az is igaz mondjuk, hogy azt utóbbi időben az észjárásom felét a kaja és a szex teszi ki. de szerintem ez nem csoda, mert egyrész felszedtem egy kis fölösleget, és a másik téren is eléggé...khm. ezt nem ide kéne........?

mellesleg elegem van abból, hogy amikor éppen besózódok, hogy a nickelback savin' me-jét akarom eljátszani, akkor szarik be guitar próm, és majdnem az egész számítógépem. szerintem függő vagyok.

asszem nem megyek többet a humanistákhoz. rájöttem hogy utálom az embereket, azért. 

NAGYON vicces tud lenni, amikor az ember apja énekelni kezd hazafelé azt autóban. az, hogy a sodomyt a hairből, az már csak a hab a tortán. apám jófej. :D

"....meszturbééééjsöööön...."

néha őszintén elmerengek, (höhö, elem-rengek. ez biztos olyan, mint a közös-ülök....namindegy.) hogy mi a jó életért kell nekem elmennem bárhova is? most komolyan. mármint így szórakozni. a múltkor is 5000 forintomba került, hogy lepofoztak és elveszett a szemüvegem. aztán meg a létavértesi kocsmában egy este alatt HÁROM hótbunkó Helyi Vagány ParasztCsávó akarta felszedni szerénységem, persze mindegyik tuccer volt vagy kopasz, de fölösleges a kinézetüket tárgyalni-PARASZTOK voltak. persze lehet hogy ez csak a kényes városszéli tyúk nézete, de akkoris. na mindegy.

tegnap meg leruccantunk a dörtibe, Tenessee Bastard koncertre itt pécelen. (apukám élettársánek a fiainak a bandája és JÓ.) NANÁHOGY megtalált a legharmicötévesebb, legkopaszabb, legnyálgépebb manus, aki "kiskegyed"-nek hívott, és állandóan azt feszegette, hogy egy ilyen csinos kiskegyed (ez nem normális, gondoltam, méghogy én csinos...) mit keres itt, és hogy mikor találkozunk újra, még azután is, hogy megtudta, gimis vagyok. és úgy tett, mintha érdekelné a zene meg akármi, amit mondok. fel van tetoválva a homlokomra, hogy SZERETEM A KOPASZ PEDOFILOKAT, vagy egyszerűen a kisugárzásom ilyen, hogy bevonzom ezeket??? hát csesszemeg!! ott nyüzsgött egy RAKÁS hosszúhajú huszonkörüli szép rokker, azok mi a jóéletért nem jönnek oda nyomulni?? hát így legyen az embernek önbizalma. arohadásöjjönmeg.

aztán meg elkezdődött a koncert, sikerült leráznom a kopasz krapekot, és beálltam az első sorba, nehogy megtaláljon a tuccer feje. s lőn hirtelen megláttam, kétméteres, hosszúhajú, szakállas, balkezes gitárral, black label society-s pólóban feszíett Sazék ritmusgitárosa, és én aszittem, hogy ott folyok szét. nemmintha hinnék a szerelemelsőlátásra, de azért a koncert végéig a fél hajamat becsavartam, és kapaszkodnom kellett Pattba, mer meghalok. igen, az a pillanat, amikor ha animében lennénk, akkor a szemem a tízszeresére nőne, csillogna, elvörösödnék és folyna a nyálam, miközben a háttérben rózsaszín szivecskék repkednének, kézenfogva a teletabikkal.

undorító.

mindenesetre elkapott az a bazmegszerelmesvagyok érzés, dehát hülyeség is az egész, mert aztán meg mégsem. annyira hülye talán nem vagyok, az a naiv gyengék reszortja, én meg már kinőttem a rózsaszín ködből (leglábbis próbálok úgy tenni). persze a koncert végéig ültem a hangfalak mellett egy asztalon, kikerekedett szemekkel és a hajamat csavargattam. jó, hát istenem, láttam valami szépet, de ennyi. Patt persze magyarázta (kicsit sokat ihatott) hogy ő már régóta tudja, hogy az illető tetszene nekem, meghogy vagy buzi, vagy nemtudja, mi baja, merthogy nőt még nem látott a közelében. (naigen, a repertoáromban már volt minden, csak homokos nem, illene már egy olyat is begyűjteni, hogy teljes legyen a gyűjtemény.) és akkor kérdemén....áh, minek is magyarázom. az ilyen istenpasiknak rendes nő kell, feszülős naciban, női cipőben és szép mellekkel, nem egy sörvedelő, ál-nagyszájú kiscsaj férfifarmerban és acélbetkósban. úgyhogy a koncert után is csak álltam Patt mellett, amíg vele beszélgetett, és kussoltam, mint szar a fűben, és felnézni sem mertem. persze senki nem vette észre, hogy ott voltam, de senki sem hiányolta a jelenlétem. háh, volt egy jó estém, de csak azt értem el vele, hogy az amúgysem létező önbizalmam totálisan tönkrebaszódott, még jobban egyedül érzem magam, és tök mellesleg asszem megsüketültem a bal fülemre. sose álljatok közel a hangfalhoz halálmetál koncerten.

na mindegy, eltelt az este, láttam egy szépet, szerelmes voltam vagy két teljes órán keresztül, de elmúlt, mert tudom, hogy soha nem látom többet. vagy ha mégis, én nem vagyok rendes nő. én csak...

én csak Makákó vagyok.

ez a nyár is eltelt, hogyazistenbasszameg. és ezen a nyáron se aludtam annyit, mint amennyit hittem, hogy aludni fogok. na jó, volt egy háromhetes tömény délbenkelés - marháskodás siófokon, de azon kívül nem értem el semmit, hogy egész nyáron otthon ültem a gép előtt, és szépkis animefüggőt csináltam magamból. hála az usteam-nek. szóval eddig a Wolf's Raint reklámoztam, most pedig kéretik Cowboy Bebopot és Death Note-ot nézni. mert az JÓ.

azonkívül, termett egy íjam. jó szar, de egész használható. asszem az a 22 font gyenge nekem. hiába húzom ki a rákba, el se megy odáig. de biztos csak én vagyok a béna, habár apámmal/nevelőapámmal (mindkettőnek van íja) sikeresen szétlőttünk egy sörösdobozt, papírdobozt, fákat megy egy vaskaput is. szép az élet. még szerencse, hogy a basszusgitár után ez már nem tudja kikezdeni az ujjaim.

és megintcsak imádok rajzolni. tegnap mást se csináltam, csak ment a firkászás nonstop, najó, kávészünet volt. sokszor. majd töltök fel műveket, meg fényképeket, meg még biztos ingyen poháralátétet is, csak most éppen nincs nálam semmi.

és eldöntöttem, hogy leszokom a dohányzásról. sőt, igazából nem is eldöntöttem, csak szimplán elfelejettem rágyújtani, tehát akkor biztosan nem is fontos.

ÉS a bambuszpálinka kurvafinom.

ÉS a hülye Négyes mindig csak arra tud vágyni, amire már képtelen??? MIÉRT???

sütöttem muffint. nem máfint, muffint. finom lett, csak a kép csinos sárgás színével ellentétben ez hamuszürke, és a málnák benne mint a véres cafatok. mint egy háromnapos vízihulla.

voltam balatonon, és rá kellett jönnöm, hogy ha a forró aszfalton inudulok el a strtandra, akkor lábanként ötceni átmérőjű vízhólyagjaim lesznek, és napokig alig tudok dzsalni. ma már bőrkeménykedéssé nőtték ki magukat a kicsikék. olyan hamar felnőnek...

leginek van egy tökálat táskája, és az a megtiszteltetés ért, hogy két napig én hordhatom. ő meg ülhet a basszusgitáromon. de ha baja lesz, megölöm.

a sör jó lencsefőzelékkel.

hülye szexuális négyesek. lökött vagyok. ez van.

1) elkezdtem dolgozni. embereket hívogatok, és rájuk szólok, hogy el vannak maradva a gázszámlájukkal. namármost vagy megköszönik szépen, vagy elküldeneke a halál faszára, és be akarnak perelni. vagy csak simán lebasszák a kagylót. VISZONT kapok Kombájn-szettet, és ki lehet menni cigizni.

2) Ádámmal sétáltunk a győri Püspökerdőben, úgy éjféltájban, amikor elkezdett dörögni az ég. mondom siessünk, de sajnos elállta az utunkat egy vaddisznócsalád, úgyhogy kis híján meg is lettünk eszve. visszamentünk párszáz métert, és mire Ádám összeszedta a bátorságát (nem mondtam neki, hogy vaddinnyók) és el tudtunk indulni újra, már NAGYON dörgött, és mire épphogy kiértünk az erdőből a töltésre, elkezdett szakadni, és mellettünk csapott be egy villám. Ádámot alig bírtam levakarni magamról, kicsit megijedt. énis, de én nem vagyok városikocka. annyira.

3) újabban wowoznék, csak nincs rá időm a munka miatt, és szar lesz a bizonyítványom. nade sebaj.

most megint szakad a eső.

tegnap a szülők elmentek itthonról. és mit csinál ilyenkor az ember lánya? megtalálja a spejzban a viva hajós fullműanyag szeszesitalt, és önszorgalomból úgy berúg, hogy életében először másnapos lesz. sose igyatok gyerekek. főleg ne olyan szart. hányingerem lesz, ha csak rá gondolok. elég nekem a fejfájás.

meg fogok halni.

világ nyolcadik csodája, most már negyed háromkor sikerült agyonvernem a szúnyogot. most véres trutyit képez a falamon.

höhh. tegnap voltunk ám bikinikoncerten. nagyon jó is volt a következők ellenére:

- odaérvén meglepettenm tapasztaltuk, hogy tulajdonképpen egy rendőrnap ingyenes koncertjén vagyunk, ergo: nyüzsögtek a rendőrök, és a szerencsétlen 17 körüli kiskorúaknak százmétereket kellett gyalogolniuk a legközelebbi vegyesboltig c-vitaminért.

- amint elkezdődött a koncert, elkezdett esni az eső, de abba is maradt, pontosan akkor, amikor a koncertnek is vége lett.

- a gitárosnak (nem emlékszem hogy hívják, megint új van nekik) a közeli helyeken szólója közben elszakadt az A húrja. nem szívbajos fazon, gitárt cserélt, mintha mi sem történt volna.

- a dnagy változatlanul selypít, de azért szeressük. megteremtette gyermekkorom:D

anyák napja van. fél órán múlott, hogy nem felejtettem el. ma is lekottáztam egy dalt, és most tök büszke vagyok magamra.

csak tegnap éjjel három szúnyogot csaptam agyon a szobámban, 23:30 és 02:30 között. hogy rohadnának meg, nem hagyják az ember lányát rendesen aludni. most komolyan. nyolcszázhuszonharmadik bevásárlóközpont építésére van ám pénz, de szúnyogirtásra nincs? na kösszépen. legközelebb úgyis a humanistákra szavazok.

tegnap ballagtattuk a szerencsétlen végzősöket. ott kellett  feszítenem matrózblúzban, "RENDEZŐ" címkében az első elemeten, és megvernem azt, aki fel akar menni a másodikra. aztán jöttek a ballagó osztályok, és az "Auld Lang Syne" magyarosított verzióját énekelték. miért van az, hogyha valamit magyarra fordítanak, úgy hangzik, mint egy gyászinduló? azt a dalt a skótok részegen fetrengve éneklik, vagy nem? ezeknek meg megalszik a tej a szájukban. á...

és miért kapnak a fiúk ballagásra karalábét?